Kedden megint a Morrison's 2 felé vettük az irányt - 3an - lányok. Szerencsére egyikünk meghívta legjobb barátját is. Ő az a srác, aki már az 5órai Flaming Lamborghini-nél is jelen volt, csak akkor én még másra voltam rágyógyulva. Én idióta! A régebbi egyáltalán nem érdeklődött, csak én akartam mindenképp - aztán szerencsére a Lamborghini-s este után rájöttem, hogy ezt hanyagolni kell.
Most viszont itt volt Ő. Már az első este is feltűnt (akkor láttam először), de most végképp! Mindenre emlékezett, amit első alkalommal mondtam (szerencsére csodával határos módon nekem is eszembe jutottak dolgok). A legnagyobb hatással az volt rám, amikor emlékezett rá, hogy Halak vagyok és mondta, hogy a Halak legfontosabb jellemzője, hogy ha túl szorosan fogod, kicsúszik a kezedből - megerősítettem, hogy így van. A karaokee részben aztán kissé felgyorsultak az események. Addigra már a másik két lánynak feltűnt a szikra közöttünk, így közös barátnőnk vizes póló versenyt rendezett - persze csak rajtam. Fiúkánknak muszáj volt levennie a pólóját és kölcsönadnia nekem, hogy ne fázzak meg. :-) De barátnőnk nem elégedett meg ennyivel: addig-addig erőszakoskodott (szerencsére nem kellett sokáig), míg a Drága az én számból ette a koktélhoz járó gyümölcsöt! Jajj!! Dejó is az! ;-)) Később Újdonsült kedvencem aztán megkérdezte, hogy mi van azzal a múltkori sráccal (sajnos neki is felűnt, hogy akkor még másra voltam ráindulva), illetve, hogy az első randin kell-e szexelni. Ezt a témát aztán hosszan boncolgattuk, míg végül kiderült, hogy eddig bárkitől kérdezte, csak tőlem kapott rá rendes választ: miszerint a fiúnak minden randin akarnia kell, viszont a lánynak a privilégiuma az, hogy eldöntse, mikor is lesz szex.
Szerdán aztán megnyitottuk a Zépét: mi meg a Tankcsapda. A társaság a Libellában találkozott - természetesen én voltam az utolsó érkező, addigra már mindenkiben volt 1-2 löket. Volt egy új srác, akivel ott találkoztam először. Úgy nézett, hogy majd' kiesett a szeme - pedig semmi extra nem volt aznap rajtam. Aztán amikor már épp inni akartam a megérdemelt vice házmesteremet, mindenki koccintani akart velem - én meg hangosan könyörgőre fogtam, hogy hagyj igyak már. Ez volt az a pillanat, amikor Ő - 5perc ismeretség után - közölte a többiekkel, hogy ő bizony szerelmes. Kedvesemet innenstől kezdve rendkívüli módon szórakoztatta az este. A zépébe kocsival mentünk. A Szeparé részben aztán Kisbarátommal megbeszéltük hajszínem rejtélyét - ki gondolta volna, hogy valaha egy fickóval erről fogok beszélgetni. Később Kisbarátom és Kedvesem közös barátja kezdett szórakoztatni, bár ő még munkát is ajánlott - remélem emlékszik még erre az ajánlatra, mert szükségem lesz rá pár hónapon belül! Kedvesem ekkor felkiáltott - nagyon édes volt: Kisbarát, vigyázz, mert Közös barát lecsapja a kezedről a nőmet. :-))) Én ekkor már nagyon jól szórakoztam. Olyannyira, hogy mikor Kedvesem elsietett Csapdázni én még ott maradtam a 2 Baráttal. Mondtam a Közösnek, hogy írja fel akkor a számom, mert télleg kell a munka. Kisbarátom erre kiakadt, hogy ő bizony Közös baráttól akarta elkérni a számom, úgyhogy mindenképp cseréljünk. Megvolt a tel.szám csere, a telefonomat meg az asztalon hagytam, amíg Közös barátot vigasztaltam. Erre Kisbarátom fogta a telefonomat, felhívta magát róla és elmentette a számom - szerencsére (?) a sajátját is az én telefonomba. Kisbarátunk nagyban elkezdett ölelgetni, mire Közös barát meg is kérdezte, hogy szeretem-e én a Kedvest. Erre a kérdésre egy meleg bólintással válaszoltam, mire ő nagyon megörült, mert mondta, hogy nagyon szeret minket együtt. Ezek után Közös barát közölte, hogy ő menni akar, Kisbarát viszont nem akart otthagyni és a kezemet fogva kivezetett a Szeparéból a Csapdára és meg akarta keresni a Kedvest velem. Mondtam neki, hogy inkább Közös baráttal foglalkozzon, én feltalálom magam. Erre ő: hogy itt hagyjalak egyedül az éjszakában, és inkább Közös barátot vigyem haza, na azt nem. Erre én: hidd el, én megleszek, vele foglalkozz. Erre ő: rendben, de ígérd meg hogy az elkövetkező 1hónapban randizol velem. Mondtam jó, de hívjon ő, mert én nem fogom. Így megnyugodott és elment. Én meg megtaláltam a Kedvest.
A Kistánctéren pogózott épp eszeveszetten. Az éjszaka folyamán többször szerelmet vallott nekem, csókolgatott, mint már régen nem. Mióta tudjuk, hogy kb mikor lesz vége ennek az egésznek, azóta sokkal jobban ragaszkodunk egymáshoz, sokkal jobban kimutatjuk az érzéseinket. Még Ő, a Büszke Oroszlán sem rest! Annyira imádjuk mostanában egymást! Ezek annyira jók, és ilyenkor én is annyira szerelmes vagyok! A Csapdából nem is emlékszem sokra. Inkább csak a Kedvesre, a ragaszkodására, a szeretetére, arra hogy Közös barát szeret minket együtt. Imádom ezt az érzést. Imádom, mert jó páros vagyunk - boldog vagyok, hogy egy jó páros tagja lehetek és boldog, hogy velem is lehet valaki jobb és jó párost alkothat velem. Imádom, mert minden barája látja, hogy jó páros vagyunk. Ugyanakkor elszomorít, hogy az én oldalam - barátok, család, nem látja, mert nem akarja látni, hogy milyen jók is vagyunk mi együtt. A koncert után aztán elmentünk a For Sale be, ahol ettünk krumplis tésztát. Legutóbb a Rammstein után voltunk itt. Akkor ő volt benyomva, most én. Így jó - szeretem őt. (Részegségem fokát jelezvén az este végén már csak portugálul beszéltem!)
Másnap nagyon zölden ébredtem - nehezen hoztam elfogadható állapotúra az arcom. Még Kedves is megijedt tőlem. Mikor azt hittem sikerült vállalhatóra alakítanom magam, egy munkatársam megjegyezte, hogy látszik, keveset aludtam - tönkre téve ezzel egész reggeli önerősítésemet. Ezen okokból kifolyólag úgy döntöttem, hogy a csütörtöki Kistehén koncertet kihagyom, felkészülve a pénteki nagy hepajra.
Pénteken aztán megint irány a Morrison's - ezúttal az 1-es számú. Lehet én vagyok az idióta, de most hogy leálltam a bejegyzés legeléjén említett fiúkáról, úgy tűnik, hogy most meg ő kapar - ez annyira jellemző. De már nem érdekel. Ma este azt vártam, hogy visszaadhassam a pólóját az Új kedvencnek. De nem jött. Én meg kezdtem a koktélokat szép csendesen: tequila sunrise aztán poker face. 8körül odagyömöszöltem magam a pulthoz, ami senkinek nem sikerült a társaságból, úgyhogy mindenki nekem adta le a rendelését. Én a biztonság kedvéért kértem magamnak egy póker facet. Természetesen az jött ki legelőször. Majd amíg vártam a többiekére, kértem még egy white russiant. Amíg azt is megittam, még mindig más koktéljára várta, uh kértem egy mai tait meg egy bahama mamát - még jó, hogy alaptézis nem keverni. Mire visszaértem az asztalunkhoz, én már kész voltam, de a többiek közölték, hogy a fáradozásomért összedobtak nekem egyezrest koktélra. Hogy lehetek ennyire szerencsétlen??? Mondjuk a legdurvább akkor is az volt, amikor repjegy árat dobtak nekem össze, de akkor is. :-))) Persze tudom, ez valahol a szeretet jele is, nem?! Ekkor már elég bátornak éreztem magam és megkérdeztem, hogy Új kedvenc miért nem jött. Keddi barátnőim mondták, hogy látszott kedden, hogy odáig vagyunk egymásért, és hogy Új kedvenc csak úgy itta a szavaimat, de nyilván az ő döntése, hogy mit csinál (vagy vmi ilyesmire emlékszem - mondanom se kell, hogy nem sok minden maradt meg ebből az estéből!) Egyik barátnőmmel aztán otthagytuk a többieket karaokeezni, mi meg bevonultunk táncolni. Kis idő múlva a többiek kerestek meg minket és nagyon jót táncoltunk. Ilyenkor mindig érzem, hogy kitáncolom magamból az összes stresszt! Lehet télleg el kellene kezdenem futni! Amikor éreztem, hogy nagyon szédülök, visszamentem az asztalunkhoz. Ott ült fiúka, akiről már letettem és egy csajszi fűzte őt(!). Erre a fiúka elkezdett babrálni az én kezemmel. Most őszintén: normális az ilyen?! Ráadásul egész héten arról beszélt nekem, hogy majd megint berúgunk együtt és milyen jó lesz az! Döntse már el! Vagy dugja le a nyomorult nyelvét a torkomon, vagy hagyjon lógva! Ezek után el is jöttem. Közben idóta módon - illetve a When DRUNK, My phone should say, "Are you sure you want to send this text?" klub teljes jogú tagjaként elküldtem 2 üzenetet is: egyet szerb szerelmemnek, egyet meg Kisbarátomnak (még jó, hogy Új kedvenc száma nincs meg). A szerb fickó persze egyből visszaírt egy kérdőjelet, a Kisbarát meg másnap reggel 9kor egy kétértelmű üzenetet - egyikre se válaszoltam inkább.
Szombaton gyakorlatilag egész nap feküdtem, illetve az előző este emlékére megnéztem A nagy Lebowskit. Mivel egész nap csak vergődtem, végül nem mentem el az aznapi bulira, inkább haza, a szülői házba.
Vasárnap aztán otthon, szüleimnél délben ébredtem, ennek örömére anyával bevertünk 1 vice házmestert, ebéd előtt egy pálinkát, ebéd után egy újabb vicét. Délután desszertként egy tokaji aszú következett - ilyen iszákos családdal nem is csoda, hogy így bírom én is. De még mielőtt bárki is elítélne - egyáltalán nem alkoholista senki se a családban, csak épp szeretjük az élet finom, jó és élvezetes oldalát!
